Kaláris leszek mélyén a pataknak talán a csillaga a bánatos szavaknak, talán egy tónak, mostoha gyermeke, talán a hajnal harmatos gyöngyszeme, talán gyöngysor leszek felhőnek hátán, talán földre hullok, hűs esővé válván talán áldás leszek, fűre és a fákra. Fölszárít a napfény, nem lehetek árva. Páraként sétálok a Szivárvány hidjára.
