Éj ringatta csönd..
Az éjszaka, csöndjét magába zárja, kihalt utcákon, mint börtönőr búsong. Csak a szellő sétál, Mint utcalány a sarkon, Cipő koppanása, Mint rianás a befagyott tavon. Hold fényétől megőszülő árnyak, szoborként, az út szélén állnak, várva a hajnal szégyenlős mosolyát. Az éj ringatta csönd lassan elalszik, hallani a város ébredező zaját. Pislog a házak ablakos szeme, s mikor kinyitják, Amit hallasz, az,.. a redőnyök éneke. Az első troli, még álmosan pislog, fényét belefúrja a reggeli homályba, csengő hangon figyelmeztet, máris indulok.... Hirtel en meglódul, Belerohan és eltűnik, a város zajába.
|
|