Elindultak a szavak, mint a költöző fecskeraj.
Mikor megérkeztek, csivitelni kezdtek......
fészket raktak a szívembe,
szárnyalva szerettek.

A balkonról csodáltam, az átöltöző Napot,
levetette kabátját, mely aranyban ragyogott.
Naracsvörös ruhában táncolt a felhők fölött,
álmosan rám kacsintott, és aludni költözött.

Az érkező Szürkelet már messziről nevetett,
reám terítette égi fátylát, úgy szeretett.
Már benne bujdokolt a türelmetlen éjszaka,
még csókot is dobott felém, és elindult haza.


Megérkezett az Éj, és palástjába rejtett.
Csillagokba csomagolta vágyó szerelmed,
puha bársonyával,...féltőn kényeztetett,
édesen suttogott, arra kért, ne feledd!

Ezüstös Holdnak sátorból lépett ki a Hajnal,
bíbor mosolya fogócskázott égő szavakkal,
ezernyi pillanatba szőtte az üzeneted,
kérő ajkamra csókolta forrón Szerelmedet.

De a pajkos reggel a szemhéjamra költözött,
cirógatva ébresztett, és harmatba öltözött.
Ajtóm előtt türelmetlen topogott a nappal,
Tőled érkezett meg, égő, szerelmes szavakkal. 

Elindultak a szavak, mint a költöző fecskeraj.
Mikor megérkeztek, csivitelni kezdtek......
fészket raktak a szívembe,
szárnyalva szerettek.