Hull a hó...
Ha hull a hó,
fehérbe borul a világ,
bár hidegen hűvös,
csodálom varázslatát,
vízből faragott gyöngyei
gyémántként ékesek,
a tó vizén,
télnek sóhajától,
tükörként fényesek.
Lehulló pelyhei,
parányi csillámok hada,
vagy fényes kristályok,
táncoló zuhataga.
Szeretem nézni,
nékem a tél karácsonyt idéz.
Csilingelő jégcsapokkal,
hóval díszíti az erdő fáját,
szeretettel tölti meg,
a lélek palotáját.
Miközben sétálok,
hevesen játszik velem,
kézen fog, csókot ad,
bár hűvös ölelése.
Fagyos csókja ajkamon,
igaz, csak úgy lopta,
mert magamtól nem adom,…
de szeretlek tél,
szeretlek, nem tagadom.
|
|