gondolj a télre....
Fehérbe borul az ég,
mint dunnák ölén a pihe,
és hullni kezd az égi por.
Hideg szemcséi hűvösek,
eleinte nyűgösek,
de hirtelen megered,
lassan hullva tekereg.
Egyre nagyobb,
csillagos,
minden pihe illatos.
Arcodra hullva kinevet,
ilyenkor könnye elered.
Körtáncot járnak a széllel,
Úgy libegnek,
mint a láng,
hideget ontva ránk.
Ha elfárad földre ül
Egymás mellé és fölé.
Így lesz takaró a téren,
Párna a padokon,
A fákat is betakarva,
Csak hull,…csak hull..
 Csak hull…..monoton