Hajnal mosolyára ébredt a reggel.
Bár még sötéten hunyorgott,
kérette magát,
fejére húzta az ég,
csillagos felhő paplanát.
A szürkelet egyre fázott,
valami különös napra vágyott,
remélte megválthatja....
ezt, az évnyire zsugorodott világot.
Távozni készült, és azt remélte,
fagyos széllel, hónak illatával,
örömet okoz,
mint búcsúzó varázslatával.
A nappal érezte, vége...
ha majd leszáll az éj,
és éjfélkor,
mikor a vén Dóm harangja kondúl,
mely elválaszt múltat és jövőt,
egy pillanatra úgy érezheted,
sikerült megállitanod az időt.
Mire észre veszed,
az Óév már integet neked,
és az Újév vadul Téged akar.