Szenvedély...
Nincs nappal és éjszaka nélküle,
ezernyi gondolat,.... emlék,
őrzi szenvedélyünk testét,
melyben benne élünk,
vagy felidézünk.
Fényben égő lelkem megtiloltam,
gerebennel fésültem puhára,
rokkán font fonalából,
palástott szőttem köréd.
Csókjaidból csipkét hímeztem reája,
rojtjai, őrző sóhajom kérő némasága,
Féltőn ereszkedett föléd.
Vigyázom rád, mint árnyékra a fény,
óvlak, mint lomb a hűvöset,
hűsítelek, mint forró napfény jéghegyet.
Feloldottad minden álmatlan éjem,
takaródnak hűvösében, ..égtem.
Szeretem ölelő némaságod,
mert hangtalanul is hallhatom szavad.
Rabja lettem,...mint virág a szélnek,
csillag a tenger vizének,
homok a sivatag szelének.
Várva várom,..mint éj a nappalt,
pirkadat a hajnalt,
reggel a kelő napot,
Tenyeréből itat, ha szomjas vagyok.
|
|