Pezsgő /Szilveszteri monológ/

kop kop ébresztő üveg,
te kis takaros,
most miért vagy zabos,
miért nem adsz inni,
hm ..nem értem,.
pedig szépen kérem,
érzed, forró a tenyerem,
simogat a kezem....
jaaa ....hogy üres a drága,
na nem baj,
van még a kamrába,..
csak nagyon messze,
nem visz a lábam,
ugye szeretsz?
Gyereee.. itt várlak ülve az ágyban.
Nem kívánhatod, hogy érted menjek,...
gyere te,
hisz annyira szeretlek...
Olyan jó mikor csikizel,
a buborékod torkomba bújva,
indul a nagy útra.
Nem jöttél,
elaraszoltam érted,
mit meg nem teszek néked,
azért, hogy a kedvedben járjak,
de most nem tudok,
...mármint menni, csak elesni,..
de van nekem eszem,
ezért az utat mászva teszem.
Már haragszom rád,
nem is kell tőled semmi,
bosszúból,
csak a buborékokat fogom leinni.
Ááááá...ütött az óra,..
még egy pohár buborékot iszom,
az Óév búcsúztatóra.
Téged meg Újév Isten hozott,
majd reggel beszélünk,
most aludni fogok!!!!!


Jó reggelt! Jaaaj fáj a fejem,
ma csak a szódavizet vedelem.....





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=7452