Csókjából könnyezett
Halkan suttogva,
neszezett az éjszaka.
Csak az utca hallgatta léptemet,
mikor átmentem a ház előtti téren,
az éj,
könnyet csókolt rám éppen.
Arcomon gördülő bánata,
a fényes égbolt ragyogó csillaga.
Csendesen esni kezdett az eső...
lassan,
komótosan körbe vett,
számtalan csókjából könnyezett.
Talpam alatt kavics sikongott,
a szél átölelt,..
talán mosolygott.
Elvaráz solt,
elszédített az este,
ezernyi emlék jutott eszembe,
éreztem csókod,
mely ajkamon gurul,
forró ölelésed,
mely körém borul.
Az árnyékot fürdető cseppek,
egyre sűrűbben estek,
csak estek....
|
|