Féltékeny szél
Balkon hűvösében pihentem,
Nap még nem ért ide,
de a Szél udvarolni kezdett,
hogy megelőzze,
a Napot szive.
Egyre hevesebb volt,
szeretlek,
ugye tudod?
Kellesz nekem!
Ezernyi mást is súgott,
szerelmesen .
Szoknyám szélével játszott,
néha felemelte,
mikor elpirúltam,
meghajolt sietve,
zavarba jőve,
hajamba bújva,
szálanként táncolt vele.
Végig simogatta testem,
ezernyi csókját érezhettem.
Ekkor érkezett a Nap,..
engem akart.
Átölelt forrón,
szinte égetett,
a Szél nem tudta legyőzni,
akarta, de tévedett.
Féltékeny lett,
megharagudot t.
Távolról óriás felhőt hozott.
Napnak adta,
elé tette,
a sugarakat nem engedte.
Oly hevült vagy,
még elégsz! -súgta
Huncut mosollyal,
de évődő vággyal,
csak annyit kérdezett,
Táncolha tok a felhőlánnyal?
Lassa n keringőzni kezdtek,
súgdolóztak, nevetgéltek.
Hirte len esni kezdett,
zuhogott az eső permet.
Itt vagyok már- jött a szél.
Megszárítalak , ne félj!!
|
|