Nem találom a szavakat,
bújkálnak hallgatag,
mint csöndnek némasága.
Ezernyi rejteket találva,
elköszön a szavak varázsa.
Hogyan mondjam el neked,
hiányod bennem
érted zengő etűd,
vágyam, mint a tűzzománc,
csókod, zsarátnok betűk.
Némám csorgó könnyeim
folyónak vizébe hullva,
távoli tengerbe vágynak,
ölelkezőn öszebújva.
Már én nem szólhatok,
helyette m tenger mesél
hangosan mormolással
amit érzek,
mit szavakba foglalnék,
ha újra átölelhetnélek.
Hul lámok hátán ringatózóm,
part felé sodor a szél,
lassan símuló tenger ránca,
partra fektetett,
mint elfáradt levél.
Szellő mellém szegődik,
Elmeséli hullámok szavát,
Míkor értem jöhetsz,
megitatod sós könnyem
síró bánatát.