Reggeltől estig...
A reggel illatától
mámorba zuhanva
táncolni kezdett,
óceán vizén,
ezernyi sugárból szőtt
hálót merített,
a tenger közepén.
Versenyt futott a hegyre,
hunyorgást adott a szemekre,
mosolyt festett koldusok arcára,
szivet karcolt lelkem ajtajára,
virágot csókolt,
oly forrón ölelgetett,
vetkőzn i kellett, égetett.
Komótosan ballagott a ház falán,
déltő alvásig ült,
a tizedik emeleti lakások ablakán.
Húzhattam függönyt elé,
nem érdekelte,
elsétált távolabbra,
és ott lesett be.
Mire megérkezett az este,
szemhéja kivörösödve,
álmosa n kacsingat,
pislákol szegény,
az égbolt széli bárban
már nem a székre,
csak a földre ül,
majd a horizont alá
csúszik a napfény,
és elalszik egyedül.
|
|