az éjszaka
Az éjszaka némaságát,
Mint hűséges testőr,
Vigyázza a csönd.
Halk szavú szellő énekel,
A fák koronája levelek nélkül,
Csak pöszén felel.
Felébredt fakéreg kihúzza magát,
Majd ráfekszik a törzsi ágyra,
Oly szerelmes ölelése,
Mintha volna…..
ius primae noctis….éjszakája.
Ámulva lesem az éj csodáját,
Mikor életre kél a mozdulatlan,
Táncol ni kezd a por a járdán,
Alakot őlt, úgy forog,..
Míg én némán bámulok.
Még látom,
egy-egy csepp lehull,
S mikor cseppzongoráján,
Já tszani kezd az ég,
Pattogón szalad a futam nesze,
Ezernyi gyöngyének csorgó éneke.
Szürkéből feketére festi a járdát,
elszédít az eső permet,
Ha reám zúdítja illatát.
Párnámra hanyatlom,
Becsukom a szemem,
S mire észre venném,
Már álmodom tovább.
Eső zongora dallamára,
Áttáncol om Veled az éjszakát.
|
|