Emlék

Megérintett a reggel
testemre fonódott,
ölelt mint két karod.
Suttogásod  szférák zenéje,
ugye érzed,
melletted vagyok.

Felhőre ültetett vágyam,
csak neked küldöm én.
Ezernyi csókkal körbe vettem,
egyre ringatott,
ugye érzed,
melletted vagyok.

Míg velem voltál,
nevetett ránk a nap.
Szelek szárnyára fekszem,
gondolatban hozzád utazom,
ugye érzed,
melletted vagyok.

Az éj fekete bársonya
gyöngéden betakar.
Simogatása ajkadat idézi,
ilyenkor arra gondolok.
Ugye érzed?
Melletted vagyok.