Az éjszaka némasága
Az éjszaka némaságát,
Mint hűséges testőr,
Vigyázza a csönd.
Halk szavú szellő énekel,
A fák koronája levelek nélkül,
Csak pöszén felel.
Felébredt fakéreg kihúzza magát,
Majd ráfekszik a törzsi ágyra,
Oly szerelmes ölelése,
Mintha volna…..
ius primae noctis….éjszakája.
Ámulva lesem az éj csodáját.
Mikor életre kél a mozdulatlan,
Táncolni kezd a por a járdán,
Alakot őlt, úgy forog,..
Míg én némán bámulok.
Már látom,
ahogy könnye földre hull,
s mikor cseppzongoráján,
Játszani kezd az ég,
Pattogón szalad a futam nesze,
ezernyi gyöngyének csorgó éneke.
Szürkéből feketére festi a járdát,
elszédít az eső permet,
Ha rám zúdítja illat árját.
Párnámra hanyatlom,
Becsukom a szemem,
S mire észre venném,
Már álmodom tovább,
Eső zongora dallamára,
Áttáncolom Veled az éjszakát.
|
|
