Üvegszív és zárvány

 

Minden szavad csillogott a fényben,
nékem adtad,
mint csillagot.
Hűvös bársonyoddal körbe vetted testem,
de nem melegszik,
pedig forró vagyok.
Átölel a mosolyod,
csókod,
vágykeltően simogat,
mégis,
hűvös fuvallat érinti csak arcomat.
Lassan kezd melegedni tested,
szenvedélyed magának követel,
számtalan sóhajt ültetsz nyakamba,
ezernyi csókod,
bőrömön hever.
Ujjaid,
becézőn simogatnak,
ajkaddal,
bejárod testemet.
Mire égethetne szédítő varázsa,
hirtelen kialszik a láng.
Szíved,
mit nékem adtál vallomás után,
Egy zárványtól porrá omlott ma délután.





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=7479