Harangszóra született sóhajok ölén fogantál.
Szedercsíra korodban nem is gondoltál arra,
életfonaladból mennyit szőnek köréd a párkák,
mire megismerheted az igaz szerelem jóságát.

Szeretsz és szeretlek
a vágy ünnepe,
mint mikor a napfény,
óceán vizébe rejti sugarát,
utolsó LEDjével is,
téged fest a mélység falára.

Szeretsz és szeretlek
a test ünnepe,
mint mikor a napfény,
szirmokba rejtheti arcát,
utolsó pillantásával is,
téged ültet a kinyílt virágra.

Szeretsz és szeretlek
a lélek ünnepe,
mint mikor a napfény,
fellegeken töri át magát,
utolsó sugarával is,
téged ölel át reszkető árnya.

Haragszóra született sóhajok ölén fogantál.
Megszülettél, és te, már nem is gondolsz arra,
életfonaladból mennyit szőttek köréd a párkák,
mire megismerhetted az igaz szerelem jóságát.