agnes: Ha vége

Arra kértem jó atyámat, mielőtt bármit tenne
Adja meg nekem az utolsó szót, ha lehetne.
Furcsán nézett, de azt mondta , rendben.
Akkor látta meg a bizonyítványt a kezemben.
Nyúlt is volna érte, de meggondolta magát,..
- Halljam hát gyermekem magyarázatát.
Mély levegőt vettem, aztán belekezdtem:
- Kezdem rögtön a matematikával,..hát
változott a jegyem a félévi osztályzat óta,
hármasból kettes lett a bizimbe rajzolva.
Miért lettem kettes? Oh ha én azt tudnám!
Csak a logaritmust magyaráztam furcsán,
annyit erőlködtem, hogy tanárunk is értse,
beszűkült agyával ne érthesse félre.
Mikor fülhallgatómban megszólalt a zene,
csak úgy ülve rángatott, ritmusának szele.
Hiába mondtam,- lóg a ritmus,- ez a zene,
Máris egyest vésett a naplóba keze.
Közben atyám színe egyre változott,
Nem volt már sápadt, mint égen a hold.
Gondolom megértette magyarázatom,
vöröslött feje, mint piros tinta a papiroson.
Azt sem értem, miért nem hallgatta tovább
a bizonyítványom jegyeinek magyarázatát.
Úgy üvöltött velem, mint a fába szorult féreg
ezért kínoz engem a szégyen és a méreg,
Én.. kiteszem a lelkem, de megértés nincsen,
a fizika érdemjegyről nem mesélek juszt sem