Meséből lett a valóság,
Vagy a valóság meséje?
A színházban az élet
A lelkek vágyó zenéje,
Mint operának a nyitány,
Ragyogó napfény az égen,
Őszi levelek garmadán.

Játékosan kezdődött az élet. 
A függöny elhúzódott
Hitted, most nem kell félned.
Kristályként zengett a dallam.
Kellett volna, hogy halljam,
Későn vettem észre,
Új hang van, a zenekarban.

Vége lett az előadásnak,
Csalódottan indultam haza.
Csak egyedül sétáltam,
Egy disszonáns dallam előtt
Az ősz óvón átölelt,
Az út menti fák könnyeztek,
Csak hulltak, hulltak a levelek.