Őszi éjjel sírdogál a szél.
Belekarol a haldokló levélbe
Életet lehelne erezetébe.
Mikor megtaposta nevetett,
Gúnyolta már eleget,
Ringatni,  már nem lehet,
Szólítaná, nem jön felelet.
Késő, nincs válasz  többé,
Élete átalakult köddé. 

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

Színesre festette a tájat,
Levelekből szőtt ruháját
Szaggatta a fáknak,
Rozsdabarna hajnalon
Csodálkozva látta,
Nincs levél az ágakon,
De a tél, vigyáz a fákra.