Sötét az éjjel,
néma árnya,  
eltűnt a fény,
nincs remény.
Rabbá tették,
felhők csalfán
megkötözték.
Könyörögtem,
gyere hozzám,
attól félek
meghal a lélek.
Szél susogja
nézz az égre,
már is hallom
cseng a könnye,
hullik a zápor,
csorog gyöngye,  
tisztul a távol.
Hold megidézte,
szél simogatta,
elszabadult fénye
átölelt lassan,
csókjával altatott,
álomba ringatott.