Vecsernyén búcsúzik az ősz,
Zokogva, énekel  az eső.
Az érkező tél  ránevet,
félve int, vajon még szeret?

Mielőtt messzire indulok,
még egyszer visszanézek.
magammal akarom vinni
mosolyod, ugye megérted? 

Sóhajt az ősz, suttog a tél,
lelkemen rabbá lett varázs.
Ősz erdejében csupasz üres ágak,
nincsen más, csak fagyott téli táj

Lassan köd borul fölém,
s én féhérlátó vak leszek
tétova léptekkel indulok,
ha megtalálom a kezet.