Látod? Ott, a felhő szélénél ragyogó csillagot.
Hajnalban született, mikor a lélek elmenekült,
végzeted halálra zúzhatta, szenvedő létedet.

Már nem őrjönghet a fájdalom,
nem csikarhat könnyet arcodon,
nem vágtathat a kín testeden át,
már vége van, de lelked él tovább

Angyali kürtszó jelezte, lassan lejár az életed,
menned kell, mese nincs, a földön nincs jövőd,
emlékeid viheted, hát csomagolj! Elért az időd.

Vinné mosolyát, mely beragyogja,
könnyeiben öröm és bánat karátja,
szívdobbanásában hallhatatlansága,
emlékekből született élete varázsa.

Tétova mozdulattal, lassan csomagolni kezdett.
Mindent vinni akart, és üresen hagyni a házat,
de mementónak maradjon itt, az őt ért gyalázat.

Szerelmese csókját, mely úgy hevíti,
ölelését, mely mindig melegített,
tiszta szívvel úgy szerethet téged,
palástod elrejti a megőrzött képet.

Látod? Ott, a felhő szélénél ragyogó csillagot.
Hajnalban született, mikor a lélek elmenekült,
végzeted halálra zúzhatta, szenvedő létedet.

/Meghalt 23 évesen, mert legyőzte a halál./