Mikor már vigyorgott rajta szégyene,
lejáratásának, izzó fájdalmas bélyege,
már tudta, érezte nem mehet tovább.
Simogató szavak, süketté tették lelkét,
hogy ne hallhassa a józanság szavát.

Kemény lecke volt, de megtanulta,
a józan észt soha nem teheti fiókba.
A kísértés nem engedi el könnyen,
hiszen inspirálja gőgje, büszkesége,
egy kis irigységgel  megfűszerezve.

Úgy érezte elég, vége, nem hagyja.
Neki hiába dühöng, ígérget jajongva.
Szólamai cirádáira fűzné a lelked
állítva, a szavai  őszinték, nem lódít.
De nem igazat mond, csak a valódit.