Csillagos álom
Rianás zajával lelkemben megáll az Idő.
Csak egy sóhaj volt,
egy pillanat,
mely úgy szállt el,
hogy könnyem itt maradt.
Lelkem e könnybe költözött,
fájdalmával elbújt az égen,
a többi fényesen ragyogó,
szeretteire vigyázó csillagok között.
Egy árva csillag lett a létem de éltem.
Ha a hold mosolya megcsillan arcomon,
csillaglánnyá leszek,
fénykarú öleléssel táncolok veled.
Vágyakozó sugárral sétálok ajkadon,
ezer LED ízével fény leszel csókomon.
Vágyad tüzében fogok melegedni.
Még ajkadon a csók édesen pihen,
az éjszaka már menni készül.
Látod,.... már integet a hajnal.
Könyörtelen,
bár nem bánt szavakkal,
de mutatja ennyi volt,
vége.
Mikor felébredek,
még rám nevet búcsúzó fénye.
|
|