Vallomások percegő sora,  a havazás  szava.
Drága csillogó telem. Mesélj suttogva nekem.
S míg pelyhed földet ér, szél susogja éneked.
Ezernyi csodád elbűvöl, és elcsábítja  ajkam.
Mint hűvös csepp uralja,  ívén végig gurulva,
szinte érzem, hogy hevül a hideg közepében.
Ámulva nézem szépségedet, ahogy a fákat is
díszítgeted viháncoló csillagocskáiddal. Mint
megannyi széllel táncoló hófehér virágszirom.
Lassan érkezve a földre, mint égi bazsalikom.
Ha végig sétálok a havon, csikorogsz halkan,
de minden lépésemben, ott vagy egy dalban.