Farkasbunda



Már korán sötétedett. Bár még a fény uralkodott, de a szülők beküldték a kislányt a lakásba. Féltették Maját a hidegtől, a sötéttől, de leginkább attól, hogy eltéved. Majdnem a falu szélén laktak, és nem sokan járkálnak ilyenkor az utcán. A levegő megtelt a hó illatával. Az apa rövid pufajkája az előszoba fogasáról lecsúszva, hevert a földön, szinte betakarva felesége szőrös csizmáját. A kislány hirtelen ötlettől vezérelve, magára vette mindkettőt, és vidám ugrándozásba kezdett, már amennyire a ruhadarabok engedték. Meg akarta mutatni szüleinek, és kisétált az udvarra. 
-Menj be Majácska ! Rögtön jövünk!
- Jó! Bemegyek!
De ekkor meglátta cirmost, aki kényeskedve ballagott el előtte. Most
megfogom! Gondolta. De a cica kiszaladt az utcára, a gyerek meg utána.Hirtelen nagyon sötét lett, már a házakat sem látta. Eluralkodott rajta félelem, és sírni kezdett.

                                                          *

A falu környékére egy farkas család költözött. Egy apa. anya, és négy gézengúz kölyök. Az apa sebesülten feküdt. Olyan balszerencsésen ugrott egy nyúl után, hogy sérült lábát pihentetni kell. Bár most jóllakottan alhatnának, de nappal a kicsiket nem szeretnék egyedül hagyni, ezért az anya vadászni indult. Megszoptatta a kölyköket, és arra gondolt, holnap húst is kapnak,….most először. Szeretettel megnyalogatta őket, az orrával párja orrát megsimogatva kisietett a barlangból. Vadászni indult. Egy idő után szagot fogott.Már hallotta a hangját is. Összeszorult a szíve. Érezte benne a félelem, a kétségbeesés, hangját. Már tudta, egy ember kölyköt talált. Lassan közeledett feléje, és szeme megvillant a sötétben.


                                                     *

A kislány szülei kétségbeesetten keresték a Maját. A szomszédok segítségével kutatták az erdőt. Csak a szél zúgott kíséretként az emberek kiabálásához.
- Majaaa! Kicsi lányom! De válasz nem érkezett.
Minden bokrot, minden fatövet megnéztek. Egyre kétségbeesettebben kutatták az erdőt. Az anya szeméből patakzott a könny, és rettegett. Ma reggel hallotta, hogy egy vadászó farkast láttak az erdőben...és ekkor látta meg a villanó szempárt, és halotta meg a morgás.
- Mindenki vissza! Kiabálta, és a lámpással a bokor tövéhez világított. A férfiak a puskájukhoz kaptak.
- Neee! Ordította. Ne bántsátok!

                                                        *

A farkas egyre közelebb ment a gyerekhez, akinek arca maszatos volt a könnyektől. Kezét a z állat nyaka köré fonta, és szipogva annyit mondott,
- ugye te egy nagy kutyus vagy?
Ugye vigyázol rám, míg anyuék megtalálnak?
Nem értette a gyerek a szavait, de érezte védelmet kér tőle. Egy halk morgással válaszolt, végignyalva a maszatos arcocskát. Mellé feküdt és igyekezett melegen tartani a
gyereket, a
ki szorosan hozzá bújt. Lassan szállingózni kezdett a hó, és betakarta őket. A farkas tudta, ezt a gyereket, sosem fogja bántani, és megvédi.
Hangokra lett figyelmes, és
érezte, emberek vannak körülötte. Lerázta magáról a havat, és ugrásra készen várt.





Az anya ekkor vette észre a farkas duzzadt emlőit. Tudta tennie kell valamit, mert ha védeni akarja a gyereket, nem könnyen engedi el. Mindenkit hátrább küldött, és a férjét pedig haza, a reggel vágott disznó egyik sonkájáért. Nem is olyan messze voltak a házuktól, csak rossz irányban kezdtek keresni, ezért értek csak sokára ide.Közben egyre csak beszélt......
- Látom vannak kölykeid. Tudom, etetni kell őket, és vadászni indultál. Ő az én kölyköm, az én kicsi lányom. Ugye nem akarod bántani? Kérlek farkas, engedd el, add vissza őt nekem. Ígérem, nem engedem hogy bántsanak. Talán, ha nem is érted, de érzed, hogy én hálás vagyok azért, amit Majáért tettél. Ugye csak alszik, ugye él még?
Megérkezett férje a sonkával. Majd én egyedül, mondta határozttan az asszony….mindenki menjen vissza!





A farkas megérezte a friss hús illatát. Veszélyt is szimatolt de korogni kezdett a gyomra Bízott ebben a nőben, még annak ellenére is, hogy két lábon jár. Azért mikor elindult felé megmutatta neki a fogait, de bántani nem akarta. Az asszony óvatos léptekkel haladt feléje, kezében a hússal. Közben suttogott...
- Gyere velem,….úgy ügyes vagy….most bedobom a sötétbe, ne haragudj,….de van valaki aki le akar lőni….
Azzal egy mozdulattal a bokor mögé dobta, és nem mozdult, igy akarta megvédeni az állatot. A farkas mintha értette volna beugrott a bokorba, és már nem is látta senki.
- Szomszédasszony álljon arrébb ….hadd lövöm le !
Mire megfordult, a kiabáló a földön feküdt, és épp azt magyarázták neki a többiek, hogy ebből a farkasból nem lesz bundája, mert a falu védelme alatt áll.

                                                        *
A nő a következő pillanatban a lánya mellett térdelt, és simogatta az arcát.
- Maja! Majácska! Ébresztő! A gyerek kinyitotta a szemét, és csacsogni kezdett.
- Tudod,..eltévedtem, ..és sírtam,…és akkor jött egy nagy kutya, és lenyalta az arcom….és olyan jó meleg volt a bundája,….Anya hol van a kutyus?
                                                      *

Tavasszal a farkasok odébb álltak. De azon a télen nem éheztek az biztos. Annál a bokornál m indig találtak élelmet, a zord tél ellenére is





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=7515