Csendben búcsúzik az ősz,
énekelve dobol az eső.
Az érkező tél  ránevet,
integet, vajon még szeret?

Mielőtt messzire indulok,
még egyszer visszanézek.
magammal akarom vinni
mosolyod, ugye megérted?  

Lassan köd borul fölénk
s én féhérlátó vak leszek,
tétova léptekkel indulok, 
a magány kéri, add kezed.

Sóhajt az ősz, suttog a tél,
lelkükben rabbá lett varázs.
Őszi erdőben csupasz üres ágak, 
óvon betakarja, a fagyott téli táj