Hirtelen lesz távoli emlék.
Elég hozzá,
egy méregbe mártott pillanat.
Mikor üresen cseng a szó,
nincs benne valódi fény.
Eltört üvegcserepek csalóka csillogása,
s te mindennél jobban vágysz,
a vigasztaló csönd szavára.
Engeded, hogy átöleljen,
ringasson karjába zárva,
hogy ne jusson eszedbe,
volt egy álom,
de csak azért született,
hogy köddé váljon.
Hangja nem gyújt vágyat,
eloltja a tüzet,
magára hagyja.
Vastag hamu réteg az,
mi a szunnyadó parazsat eltakarja.
Talán rátalál a tavaszi szél….