Úgy kezdődött az egész, fulladtam kissé. A doktor szerint már jönnöm kellett
volna hozzá. Már nagyon rosszul éreztem magam. Illetve csak fulladtam.
50 méter után elfogyott a levegőm. De kell a pénz, mert annyi a számlám,
mint ősszel a levél. Így történt, hogy mellhártya és tüdőgyull-t dolgoztam végig.
Amikor elkapott a vírus paff lettem.
Most sem mentem volna, csak szabira, de a doktornőnk simán a kezembe nyomott
egy RTG kérőt. Már, csak minimális mellkasi folyadékot találtak.
Jöhetett a szabi, és az infúzió otthon. Kaptam a kardiológustól is egy üzit, gyere
be szív UH-ra ha eddig még nem mondtam.
Hétfőn elmentem a körzetihez, majd felmentem az UH-ra.
Akkor kezdődött az őrület. Azzal fogadtak
- Neked mindig ilyen lila a szád?
- Dehoogy!
- Na vetkőzz! Feküdj fel az ágyra!
Jó jó mondtam és éreztem megfulladok ha le kell feküdnöm. Még szerencse,
hogy nem hanyatt. Itt volt az első vetkőzés.
-Na öltözhetsz versmondólány! Közben vérnyomást, szaturációt mért és hümmögött.
- Na Ági! Irány az ambulancia!
- Mi van!?
- Az van, hogy négyszeres a pulmonális nyomásod.. Az van, hogy itt alszol!
Még a végén embóliát kapsz.
- Csüccs ide! Somolygott a kolleganő. Már megint vetkőztem;....EKG,.....vérvétel.....
branül és vérgáz. Na az finom dolog. Nekem a csukló artériából vették,
de kíméletesen.
Én egyre mondogattam haza akarok menni. Nem hallgattak rám.
Fenyegetőztem, hogy énekelni fogok, és akkor már jobban járnak ha én megyek.
Nem hittek nekem, sőt a másik ügyeletes azt mondta,
- nem mehetsz, mert halál közeli értékeid vannak. Most én nem hittem neki...
De végül is ágyba varázsoltak, szondát dugtak az orromba. Kaptam egy altatót is
J. A. után szabadon..

Látod elalszik Kálmánka,
Aludj el szépen Ágika...................Hát nem kedves!?

Az ambulancián aludtam. 4liter oxigénnel óránként.

 
Reggel kaptam egy kávét és ülőkocsival vittek a saját osztályomra. Mondhatom...!
Tök ciki volt. Az ágyam csak le volt terítve egy lepedővel, mert tudták nem fogok lefeküdni.
A nővérszobában ücsörögtem, és minden csengőnél indulni akartam.
Így ülve, nem volt semmi bajom,de azért gyakran nézték mennyire tudok lélegezni.
Délben mentő vitt a CT-be, ami szerencsére negatív. Gyorsan vissza is értünk. De ekkor már
Komolyan mondogattam haza kell mennem legalább 2 órára. Azt mondtam inkább aláirom,
hogy saját felelősségemre haza megyek, ha nem engednek. A fiam jött értem és vitt vissza.
Végre rendesen tusoltam, összepakoltam ami kell. Mikor megérkeztem, mindenki engem akart.
A kolleganők a vérnyomástmértek/RR,/ saturációt néztek,
bár nem éreztem rosszabbul
magam, de rövid idő múlva a mentőben találtam, és Szegedhez közeli eü. Intézménybe adtak megőrzésre...