Ürességtől cseng a szél,
valódi dallamba rejtve,
de nem találva igazit benne.
Valamikor őszinte volt,
igazat mondott,
nemcsak a valót,
Mióta széllé nőtte ki magát,
feledte szellő szavát.
Mára már szellők ura,
egyet súgnak,
mind máshova.
Valódit mesélnek,
de nem az igazat
Sokáig észrevétlenül,
de csak hitegetnek a szavak.