Forró nyárban hozott,
vágyból érett őszt nekem.
De mennie kellett,
itt hagyott,
egy napsütötte reggelen.
Ígérte visszajövök,
ugye vársz rám kedvesem?
 
Ezernyi emlék vigyáz reád.
Lelkemen mind úgy ragyog,
mint égbolton a csillagok..
Könnyemben mosolyod él,
mikor ajkamra gördülve,
végig táncolna rajta,
felizzó vágyam érted ég.

Lassan guruló gyémántja
egyre csak hullna,..hullna,
bár íze sós, ..
mégis..
testemet csókod uralja.