Az emlék néhány pillanata

 

 

 

Szél szerettem volna lenni,
szerelmet, vágyról énekelni,
megállni a hátad mögött,
bujkálni levelek között.

Eső is voltam hallgatag,
csendesen zokogtam, de
ajkadon égve párává lettem,
akkor is rád nevettem.

Így lehettem égen felhő,
játékos esőteremtő,
fodros ruhában táncoltam veled,
puhán lágyan öleltelek.

Mikor illattá lehettem,
liliom lányként integettem,
nyakadba bújtam, fogtam kezed,
vetettem ágyad, szerettelek.

voltam csillag, égett testem,
megtagadtad ezüst fényem.
Meghaltam a felhők mögött,
hulló csillagként földre költözök.

 

 





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=7536