Ahogy ültem a padon és és rá gondoltam éppen, hirtelen mellém ült és a mosolya olyan volt, mint régen,.. csak meglepetten néztem. Apa! Te élsz? Gyere menjünk haza! Anya örülni fog neked! Add hát a kezed! Kinyújtotta felém, de érintése halk szavú sóhajjá, ölelése, puha szellővé változott, még hallottam suttogó szavát, - szeretlek titeket…… Arcán végig gördült a könnye Hirtelen felriadtam, egy csöpp símult tenyerembe csendben, esni kezdett az eső, a feltámadó szélben.
