Ha elfogadod...
Ha elfogadod
Akartam legyen enyém a hajnal,
mint érintésed, csókolja szememre fényét,
a szellő bíbor buborékba rejtve szállingózzon be az ablakon,
szétpattanva, virágillatot hagyva ágyamon.
Akartam, a kavicsok ódát énekeljenek lépteim alatt, meséljenek
arról, mit érzek. S mert nem akartad hallani, ezért semmivé lett.
De elért akaratod,..megtámadtak a szavak,…
Védekezni sem tudtam,…hisz kíméletlenek voltak,
és voltak köztük,…bizony sötétek, gonoszak.
Mikor a legjobban féltem, magyarázat nélkül magamra hagytál…
csak emlékre leltem, bár több sebből vérzett, de én megmentettem.
Könnyemmel lemostam, lelkemen meggyógyult, már nem vérzik sebe,
millió csókkal betakartam, ez volt a gyógyszere.
Ma már önző módon nem kell több emlék,
a csalódás meggyötört,..
Te és az emlékek…. kedvesek maradnak nekem,
bármikor eszmét cserélhetünk,, barátok lehetünk,
de szerelemről nem beszélhetünk.
|
|