Bocsánat, de nekem most ez jutott az ecsetről eszembe.
Talán egy mosolyt megér,...na azér  t....:)))

Vettem egy nagy ecsetet,
hogy ott legyen velem,
Mikor a festéket,
a falra felkenhetem.
Hűséged darab,
jön velem.
A kezembe hoztam,
szorosan fogtam.
A festékes vödör fölé érve,
reszketett a szőre és alig várta,
hogy megmártózzon a sárgába.
Csak úgy siklott,
először ő vitte,
húzta a kezem,
szinte repült,
a festék
hajamra.. számba,
majd fékezett,
bár minden még nem volt bekenve,
de nem bírtam tartani,
te jó ég,
ez egyre nehezebb.
Csöpögött, csurgott,
a könyökömig folyt buja nedve,
sárga volt a cipőm,
a gatyám,..
S mire a festéket kezemről nehezen lecsutakoltam,
mert sürgős lett volna a dolog
a gyerek beült egy polgári szóra,
oda, a sárgára festett klotyóba..