A tetőn keresztül nem zuhan rám lépéseinek nesze, a hang alul él, és felkúszik hozzám, pedig egyre terelném másfele. Becsukhatok mindent, ajtókat és az ablakot, de az épület ráncain beássa magát, és amikor fülembe ül, akár azt is zajonghatja, szeretlek, végtelenűl.. Fülembe én nem forró ólmot, inkább füldugót teszek, és ha elalszom, elalszom kínlódva, de a zajtól búcsút veszek.
