Mikor az éjjel így ölel,
izzó parázson álmodom.
Zsarátnok vágyam,
hogy adhatom?
Úgy ölelsz át,
olyan puhán,
ringat minden mozdulat,
csókod mint selyem,
kóstolgatja  ajkamat.
Reszketek,
mint fák koronájában
szellő csókolta levél,
tenyered bársony érintésétől
égő bőröm, elalél.
Vágy rózsája ég  ajkadon,
szirmait reám hullatod,
heves igennel válaszol testem,
mikor táncra kéri sóhajod.
Szorosan ölelsz,
úgy lebegsz velem,
mikor fülembe suttogsz
rád nevet a végtelen
Lassan csitul a táncunk,
magadhoz ölelsz lágyan,
álomba ringattad vágyam.