Varázsolt az éjszaka,
tényleg,.. azt tette,
vagy a feketeruhás lovag volt
ki nyugalmat adott az este..
Megcsókolta a kezem.
Hideg volt sóhaja,
lélekharangja,
távoli visszhangként suttogott.
- Ne gondolj rám,..
bár szeretlek,
nem kellesz még nekem,
de a szemem rajtad tartom,
mert te leszel az egyik életem.
Legyen egy tánc ezután az élet, .
suhanj mint fény,
légy a fehér igézet,
fogd meg az élet kezét,..
hisz látod,..még feléd nyújtja,..
ne légy szomorú,..
csak vágj a dolgaid között rendet,..
de a kaszám nem adom,..nem én,..
azt egyedül kell megtenned.
Írd tele a noteszed,
ne legyen üres pillanat,
és főleg ne gondolj reám,
majd jövök én,
ha úgy kívánja az élet,
máris itt vagyok érted.
Sírj csak,..sírj.
Látom érted,..
Előre feloldozott bűnöm alól a könnyed,
mikor a csókomtól enyém leszel.
Most megyek,
ne feledd szavam,..
és a visszhang egyre csak mondta,..
a notesz az asztalon van,.. van,.. van..
és már nem is hallottam.
Hirtelen ébredek,
és ott van,
kinyitva,..
Az első oldalára TÁNCREND van írva,..