Már nem fáj,
már emlék.
Egy dallam
csak halkan
beszökik a zajban.

 
Már nem vágyom,
csak álom.
Időnként, félre
suttogása az éjnek
látomást idézne.

 
Már csak emlék,
meg sem érzem
Mikor a téren,
találkozik a széllel,
táncol a fénnyel.


Már nem is vagyok,
nem is élek.
Tűzben elégtem,
pórból lettem,
és porrá vagyok.