Nyár és szerelem
Tombol a nyár égető heve,
mint szerelmünk régen,
akkor azon a forró nyáron.
A nap simogató fényét,
ujjad érintésében őrzöm,
tétován táncolt bőrömön.
Ajkad csók rózsát plántált útjain,
bebarangolva testemet,
izzó vágyam követelted,
de nem sietted el,
csak egyre fokoztad kéjemet.
Végig gördülő csókod,
szelíd erőszakossággal rejtetted el,
rád festettem vágyam,
nyelvem hegyével rajzoltam dallamot,
és dadogni kezdett sóhajod.
Nem bírom,..
nem várhatok tovább..
könyörgött kérlelő szavad..
nemcsak hagytam,
mindennél jobban akartam,
mikor testembe befogadtalak.
Leigázta testünk a varázslat.
Nem létezett más,
csak csillagok,..
A hajnali szellő csodálkozva látta,
a lepedő nem alattunk,
de meztelen testünkre simulva
alhatott.
|
|