Csak az éj ölelt,
és mellettem éreztelek.
De ez csak emlék volt ,
mikor nagyon szerettelek.
Most mégis a szeretet az,
mi elém hozott.
Szinte láttam a mosolyod.
Álltam a padra támaszkodva,
bámultam az ég felé,
sűrű pelyhekben havazott,
és egyre hullt…hullt lefelé.
Megremegtem,
megremegtem mint akkor,
ahogy csókod égett ajkamon.
Elfeledve minden haragot,
..de hogy miért…
könnyek csorogtak arcomon.
Bár sötét volt,
de lassan fehér lett,
fehér lett körülöttem a világ,..
Szeretlek Karácsony,
széppé tetted az éjszakát.