Pár - beszéd 2
- Megváltoztunk.
- Minden változik. Miért mi lennénk kivételek?
- Igen. De mi kivételesen nagyon megváltoztunk!
- Én nem érzem. Pontosabban nem ezt érzem.
- Te pontosan tudod, mit érzel?
- Nem. Azt nem.
- Hanem?
- Hanem pontosan a változást nem érzem!
- Akkor mit?
- Talán… hogy változni kellene.
- Na, látod! Éppen az a változás!
- Amennyiben?
- Régebben jó volt, ahogy volt.
- Úgy volt jó, ahogy volt.
- És most már nem az?
- MOST nem úgy jó, ahogy AKKOR volt jó.
- Mert megváltoztunk.
- Talán nem is mi változtunk meg. Hanem a világ!
- Mi is a világban vagyunk.
- Mi külön világok vagyunk.
- De összetartoztunk.
- Igen. Összetartozó különvilágok voltunk.
- És az volt az élet.
- Külön világban külön élet.
- És az is változik. És változtat!
- Megváltoztunk.
- Belátod?
- Inkább csak elhiszem.
- Azért, mert én mondom?
- Nem! Azért ahogyan mondod!
- Hm?
- Megváltozott a hangod.
- Nem csak a hangom. És nem csak az én hangom.
- Más emberek lettünk.
- Valahogy jó lenne azt a régit vissza. Akkor jobb emberek voltunk
- Nem biztos, hogy jobbak. De mindenképpen másabbak.
- Boldogabbak?
- Nem így mondanám.
- Hanem?
- Kiegyensúlyozottabbak.
- Sose voltunk egyensúlyban!
- Ez igaz. Téged a félelmeid…
- Téged a sérüléseid…
- … tartottak
- … marasztaltak.
- Ettől voltál emberibb!
- Ettől lettél emberibb.
- Megváltoztunk?
- Van, amiben igen!
- Valamiben nem.
- Benned én?
- Bennem én. És bennünk mi.
- Vissza kellene változni! Emberibbé.
- Az embertelen lenne.
- Próba szerencse?
- Minden próba kelepce.
- Hátha ez is változott.
- Hááát, ha ez is változott…
- Akkor induljunk! De… most a változatosság kedvéért együtt! Ne külön,
egymást húzva – taszítva.
- Hátha így megváltozik valami.
- Hátha megváltoztunk!
- Hát…. ha megváltoztunk…
|
|