Voltam: én
Voltam: én. (De tényleg! Voltam én? Vagy csak
a képzelet szült anya helyett? Mert ha így van, az
magyarázat lehet rá, miért nincs is nekem anyám.)
E gondolatokkal játszik az elmém, míg magamban
tudom jól, e kérdés – felelet sosem kaphat értelmet.
Hiszen bizonyos: oly torzszülött képzelet nem lehet,
hogy megalkotna olyat, ki voltam, vagyok s valaha
lehetek. (Nem kell, hogy ellenezz, vagy helyeselj,
hogy értem akár önmagaddal is feleselj. Esetleg
bólints, hogy „végre igazat szólsz most az egyszer!
Átlépve saját árnyékod.” Nem! Szót se szólj most,
csak hallgasd, amit mond a „sohanemvolt” ember.)
Akkor hát? Mégsem voltam? Vagy nem voltam én?
És ha nem én voltam! Akkor ki volt, ki helyettem élt?
Akinek én viszem a terhét? S ha nem voltam, hogyan
lettem? És most végül is én vagyok én? Mit tettem én,
(már amennyiben ha tényleg én én vagyok persze)
Hm… Milyen jó, és könnyű lenne egy másik énemre
fogni, hogy az volt a rossz, és hogy van azért nekem
jobbik énem. (Szinte hallom hangod: ki látta? Én nem!)
Balga képzelgés! Csak én vagyok. Nincs jobb, és
nincs rosszabb. (Én vagyok a rossz, és nincs jobb.
Jobban mondva: rossz ez az egész úgy, ahogy van,
és jobb, ha nem lesz rosszabb.) A józanész mit mond?
Voltam: én. Voltam, mert lettem. Sok mindent rosszul
tettem. Sok mindent? Sokat? Talán mindent. Talán
őszinte sem voltam. Még magamnak is talányokban
válaszoltam, mert nem akartam tudni, mi az igazság.
De az igazság, mint a víz, megtalálja a legkisebb hibát,
repedést, és a felszínre tör. Fény derül mindenre idővel,
és a jó elnyeri méltó büntetését, s ki rossz, az igazolást,
mentséget keres. Ki keres, talál. S ha megdobják kővel,
már nem fáj. Mert addig menti magát, hogy elhiszi
maga által össze-eszkábált igazát, és még arra is képes,
hogy mártírnak érezze magát. Voltam hát: áldozat.
(Áldozata magamnak, persze.) És még az is lehetséges,
hogy szép is voltam, jó is! (Hiszen eleget tetszelegtem
magamnak e szerepben) Már csak azon csodálkozom,
hogy néha-napon miként nem szakadt le plafon, meg ég.
Voltam: én. S leszek, míg majd magába zár a pokol.
|
|