Ima
Uram, kérlek! Vedd el- ha lehet-,
vállamról e pokoli terhet!
Nem bírom már, túl nehéz nekem
mit rám szabtál, hogy vinnem kelljen.
E súly alatt összeroppanok.
Pattanásig feszült mindenem.
Mint egykor fiad a kereszten,
úgy szenvedem a töviseket,
miket e földi lét tart fejemen,
szívemen, s lelkem tépi szét
múltam és jelenem. Jellemem
kerékbe törni látszik.
A gonosz játszik tán velem...
Isten kérlek, nézz le rám!
Ha még oly méltatlan is vagyok!
Ne fordítsd el tőlem arcod,
Uram… Talán… ha hallod… kérlek!
... „szenteltessék meg a te neved;
jőjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
mint a mennyben úgy a földön is”...
Eli! Eli! Lama sabaktáni?
2004.07.11
|
|