Pár - beszéd
- Szerintem be kellene fejezni.
- Szerintem is.
- Amit kezdtél.
- Amit kezdtél.
- Szerinted én kezdtem?
- Szerinted én kezdtem.
- Úgy volt!
- Úgy van.
- Mindegy. Végülis mindegy.
- Mindegy. Vagy nem számít.
- Már nem az számít. Nem a kezdete. Hanem hogy befejezni.
- Igen. A bűnt és a bűnhődést.
- Azt! Meg a háborút. És békét kötni.
- A háborút és békét…
- Fegyverletétel.
- Fegyverletétel.
- Világos!
- Az. Szabadságharc.
- Azt is Te kezdted!
- Én kezdtem.
- Pedig azt mondtad, nem lesz.
- Azt hittem, nem lesz.
- Csak hitted?
- Nem. Tudtam is.
- Mit tudtál?
- Hogy azt hiszem.
- Biztos, hogy hitted? Hogy azt hitted?
- Biztos voltam benne.
- Mitől?
- Mert tudtam, hogy a szent ügyért!
- Az egyik oldalon.
- Az egyik oldalon.
- És a másikon?
- A másikon is!
- Mind a kettőn egy azon ügyért?
- Talán. Talán ugyan azért.
- Ebben nem vagy biztos?
- Ebben nem.
- Még nem, vagy már nem?
- Mire gondolsz?
- Az áldozatokra. Akik voltak. Akik lettek.
- Voltak. Lettek.
- Megérte?
- Nem. Egyáltalán.
- Akkor?
- Akkor sem.
- De hogy akkor most…?
- Sem akkor, sem most.
- Nem értem.
- Nem, nem érted.
- Hanem akkor kiért?
- Másokért.
- Ez nem igaz!
- Önmagamért.
- Az Istenedet! Legalább önmagadhoz légy őszinte!
- A pillanatért.
- Így már jobb. De nem elég pontos.
- Már nem fontos.
- A pillanat?
- Az sem.
- Mások?
- Mások a pillanatok. Azért nem fontos.
- Cinikus vagy.
- Tudom.
- És még mit tudsz?
- Hogy be kellene fejezni.
- Mit? És miért?
- Ami elmúlt. Azért, ami jön.
- Biztos, hogy jön? Vagy ezt is csak hiszed?
- …
- Miért hallgatsz?
- Már nincs több szó. Lejárt az idejük.
- Mert lejárattad! A szavakat. És az időt.
- Tudom.
- Igen! Ezt tudod!
- Megváltoztam.
- Nevetnem kell!
- Az jó! Ha már nem sírsz, az jó.
- Na jó! Még várok. De ugye tudod…?
- Tudom.
- Induljunk.
- Vissza se nézve?
- Vissza se nézve.
- Talán ami szép volt.. Hogy azt mégis!
- Más volt. És más lesz. Csak igyekezz, hogy utolérjelek.
- Hogy elérjelek.
Simonyi Imre után - és nyomán - szabadon.
|
|