Tulajdonképpen...
Tulajdonképpen még el akartam mondani.
És tudom ma már, hogy tulajdonképpen Te is.
Csak aztán valahogy mindig elmaradt.
Mint ahogy voltaképpen én, és valahogy Te is.
És most kérdőn néznek ránk.
Hogy milyen jogon, s egyáltalán
milyen alapon ragaszkodsz
még hozzám s én meg hozzád?
Hiszen emberi számítás szerint
ennek a szerelemnek a múlt beint.
De ugyebár ha már szerelem,
az ember nem számít, nem kalkulál.
Aki szeret, az szeret, és kész.
Ilyen egyszerű (mégis) az egész.
És nem azért, mert szeretni kell.
Hanem annak ellenére is, hogy nem.
Tulajdonképpen még el akarom mondani.
És tudom azt is, hogy tulajdonképpen Te is!
Hogy nehogy valamiképp kimaradjon :
voltaképpen eggyé vált rég az én is, és a Te is.
|
|