Fel sem tűnik
Aztán... Aztán majd fel sem tűnik, hogy fel sem tűnik.
Tudod..., aki mindig itt volt! Akit sosem láttál ugyan,
de mégis, mindig is volt. Csak amikor már nem lesz,
akkor veszed majd észre, hogy eddig észre se vetted.
Csak tudtad. Vagy ha nem is tudtad, valahogy érezted!
Amikor elköszönt... Igen, akkor merült fel benned,
hogy majd hiányozni fog. Hogy hiányozni fog azzal
az észrevétlen jelenlétével, ami eddig fel sem tűnt.
Így hát azt gondolhatod, hogy a jelenléte okozta űrt
pótolja majd be a hiánya. Hogy értsd: a hiány hiánya.
Hogy amikor még volt, mintha már nem lett volna.
Eddig ismeretlen körülmények között eltűnt.
Eddig ismeretlen körülmények között volt itt.
Ez eddig ismeretlen volt a körülmény, valamint
ő maga is. Továbbá ismeretlen volt a hiánya is.
Csak mint fogalom. S most fogalommá lett a tett.
Jönnek-mennek majd ez után is. Lesznek, akik
feltűnnek, mint üstökös a nyári égen. Igen! Jönnek
még sokan. De mint ő volt, még egy ugyanolyan
soha nem volt, soha nem lesz. Megismételhetetlen.
Hát... Ezért nem tűnik fel. Mert csupán egyetlen
a végtelenben. Vajon észreveszel-e egy porszemet
a sivatagban? Bizonnyal nem. Csak ha szúr, csikar,
amikor ruhád alá bújva bőrödbe mar. Máskülönben
sehogy sem. Bizony mondom Néked: fel sem tűnik.
|
|