Hattyúdal
Csak ennyi volt.
De legalább: ennyi volt!
Ha több nem is.
Ha több nem is lehetett!
Csak ennyi voltam.
Közöttetek csak eddig voltam.
Ajtómra táblát tettem,
aztán magamat kirekesztettem.
Nagyérdemű publikum!
Mondta a bűvész a színpadon.
Az előadásnak vége!
Azzal beburkolózott köpenyébe.
Ott a reflektorfényben.
Aztán a köpeny üresen hullt le
a színpad közepére.
S végül kihunytak a fények.
Hát ennyi volt.
Néhány színtelen folt.
A költő leírja az utolsó
mondatot, s legvégül
a pontot.
|
|