Rózsaszín
Rózsaszín volt. Meg lila. Nyakán a derékszíja.
Mint ki csúfot űz a világból, nyelve állig lógott
a szájából. Hajnalban talált rá véletlen egy épp
arra járó. (Vénember volt, és majdnem alvajáró)
Ismerte is szegény fickót látásból, azt is tudta
hogy e gyászos sorsra mi juttatta: szerelmétől
a lány apja eltiltotta örökre. Rózsaszínű inge,
arca lila foltja, s reménytelenség, mely életét
kioltotta, megbújtak a lombok között csendben.
Ez az a hallgatás, mikor minden értelmetlen.
Hasztalan lenne a szó. Talán még sírni sem jó.
Rózsaszín remény, lila köd: élet s halál között.
|
|